Kisadózó vállalkozások szerződés- és szabályzatmintái

A kisadózó vállalkozások tételes adója – a kata – ugyan minimálisra csökkentette a könyvelési adminisztrációt, de ennek ára az lett, hogy jogi adminisztrációt jelentősen megnövelte.

A munkaviszonytól való elhatárolás során a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény következő rendelkezéseinek kell megfelelni:

14. § (1) A kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.

(2) Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében – a (3) bekezdés figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre.

(3) A (2) bekezdésben foglalt vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;

c) a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

(4) A 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személyt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket e § alkalmazásában egy személynek kell tekinteni.

A törvény miniszteri indokolása szerint „a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá bejelentkező vállalkozások által kiállított számlát más adóalanyok költségként elszámolhatják. Annak érdekében, hogy a tételes adót fizető vállalkozások ne állítsanak ki fiktív számlákat (melyek kisadózó vállalkozások számára pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményeznek, de a számlát befogadó társaság adóalapját eltüntethetik), a törvény arról rendelkezik, hogy ha a kisadózó ugyanazon adóalanynak éves szinten együttesen 1 millió forintot meghaladó értékű számlát állít ki, akkor mind a kisadózó, mind az üzleti partner adatszolgáltatásra köteles. További garanciális szabály az, hogy amennyiben a kisadózó vállalkozás ugyanazon adóalany számára éves szinten együttesen 1 millió forintnál nagyobb összegben állít ki számlát, akkor nem az adóhatóságnak, hanem a kisadózónak kell azt bizonyítania, hogy nem színlelt munkaviszonyról van szó.”

Figyelem!  A törvényben felállított ezen munkaviszony-vélelem, és az adózóra terhelt bizonyítási kötelezettség  nagyon szigorú szabályrendszert képez. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ilyen adóellenőrzések a számla befogadó vállalkozás és a kisadózó magánszemély közötti munkaviszony – tehát a törvényi vélelem – fennállásának megállapításával indulnak. A következőképpen lehet előre vetíteni az eljövendő ellenőrzési gyakorlatot:  Az adóellenőrnek nincs más feladata, mint a törvényhely alapján rögzíteni, hogy a felek közötti jogviszonyt munkaviszonynak kell tekinteni. A revizor tehát e szakban nem fog vizsgálni, kérdezni semmit  – hanem rögzíti a munkaviszony fennállását. Amely megállapítás ellen az adózót terheli a bizonyítási kötelezettség. Ennek során bizonyítási eszközök lehetnek – példálózva: a szerződés, a teljesítés dokumentációja, a kisadózó vállalkozás bizonylatai stb. Aztán ezen bizonyítási eszközöket fogja az adóellenőrzés értékelni – egyenként és összességükben – hogy azok alkalmasak-e az adózói bizonyítási kötelezettség teljesítésére, tehát a törvényi vélelem megdöntésére. Itt azt kell kiemelni, hogy az egyes bizonyítékokat az adóhatóság értékeli – és ezen mérlegeléstől függően lesz eredményes, vagy eredménytelen az adózói bizonyítás. Természetesen ezen adóhatósági jogalkalmazás – a bizonyítékok értékelése – ellen jogorvoslatnak van helye, végső fokon a bíróság dönthet abban a kérdésben, hogy a bizonyítékok értékelése során az adóhatóság követett-e el jogszabálysértést, vagy sem. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezen szigorú szabályrendszer miatt a kisadózás szabályait – és ezen szerződésmintát – csak ott alkalmazzák, ahol egyébként is – kata nélkül is – helye van polgári jogi szerződés megkötésének.

A törvény által a fentiek szerint meghatározott bizonyítási kötelezettségben van jelentősége a felek konkrét szerződésének.  1 millió forint feletti értékű számlakapcsolat esetén a konkrét szerződéssel szemben az a követelmény, hogy  az adózói bizonyítási kötelezettség teljesítésének egyik önálló és alkalmas eszköze legyen. 1 millió forint értékhatár alatt pedig a szerződésnek védelmet kell adnia a jogviszony munkaviszonnyá minősítése és következményei ellen.

Kisadózók szerződés- és szabályzatgyűjteménye tanácsadással

Szólj hozzá!